Iparművész munkaközösség

A Herendi Porcelángyárban tanultam meg a porcelánfestés művészetét. Az 1978-as vizsgáim után a gyár porcelánfestészetének több területén volt szerencsém különböző mintákat festeni, miközben az „Alkotó Ifjúság Pályázat”-on első díjat nyertem. Saját tervezésű festett tojásokat készítettem, melyeket az Iparművészeti Vállalat exportált német és holland megrendelők részére. 1991 novemberétől a FOTEX által alapított Porcelán Kézifestő Kft.-ben csoportvezetőként dolgoztam. Ezek után 1992. szeptember 1-jétõl a Kézműipari Szakközépiskola porcelánfestő szakoktatója lettem. Immár 17 éve oktatom a tanulókat erre a szép és egyedi szakmára. Tanulóimmal részt vettünk országos porcelánfestő versenyeken, ahol többen közülük szép sikereket értek el.

Képzõ- és iparmûvészeti tanulmányaimat Bolíviában kezdtem el, a
La Paz-i Képzõmûvészeti Fõiskolán két éven keresztül folytattam tanulmányokat.
1974-ben a Magyar Iparmûvészeti Fõiskola Szilikátipari Tervezõ
Tanszékének kerámia szakán szereztem diplomát. A Nemzeti Szakképzési
Intézet megbízásából elkészítettem a kerámiakészítõ szakképesítés
központi programját, szóbeli és írásbeli vizsgatételeit, követelményeit.
Részt vettem különbözõ szakkönyvek bírálatában, véleményezésében is.
Ez idõ alatt sokszor találkoztam hátrányos helyzetû tanulókkal, akiknek
szakmai fejlõdésük kibontakozásához segítséget nyújthattam.

1969-tõl 1974-ig a Magyar Iparművészeti Főiskola üveg szakán folytattam felsőfokú tanulmányaimat. Nemcsak tanáromnak, de mesteremnek tekintem Z. Gács Györgyöt, aki az üvegtervezés iránti elhivatottságomat véglegesen megerősítette bennem. 1979-ben a főiskola Továbbképző Intézetében mesterdiplomát szereztem. Melegalakítással (rogyasztással) üveg díszműveket, valamint különféle technikákkal (üvegfestés, homokfúvás, gravírozás, ólmozott üveg, Tiffany-technika) belsőépítészeti üvegmunkákat készítek.

1971-ben diplomáztam a Magyar Iparművészeti Főiskola kerámia szakán, azóta önálló műhelyben dolgozom, főleg funkcionális kerámiával foglalkozom. 1993-ban kezdtem el kerámiát tanítani a budapesti Kézműipari Szakközépiskolában. Szakkört vezetek, részt veszek a Leonardo mobilitási projektben. Elsősorban egyedi használati tárgyakat (teáskannát, bögrét, vázákat) tervezek. Tárgyaim – főként gipsznegatívból öntött kerámiaplasztikák és dekoratív reliefek – alapformáit néhány egyszerű geometrikus testből (kúpból, hengerből) alakítom ki.

1977–1982 között a mai Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Szilikátipari Tanszék üveg szakán, ezt követően pedig tanárképző szakán szereztem üvegtervező, majd pedagógusi diplomát. A tanszéken tanáraim – Bohus Zoltán és Horváth Márton – avattak be az üvegművészet műhelytitkaiba.
Üvegdarabokból összeállított ragasztott plasztikákkal, valamint csiszolással, homokfúvással, festéssel készített üvegkelyhekkel rendszeresen veszek részt kiállításokon. 2009-ben szülővárosom, Balassagyarmat Önkormányzata Horváth Endre díjjal jutalmazta munkásságomat.

Először 1974-ben a Magyar Iparművészeti Főiskolán, 1975-ben pedig Milánóban diplomáztam.
Gyakorló keramikusművészként az edényektől a kisplasztikákon át a köztéri művekig a kerámia gazdag lehetőségeivel élek. Munkáimat kiállításokon rendszeresen bemutatom, szimpóziumokon és szakmai konferenciákon veszek részt. Igyekszem naprakész lenni. A kerámia tanítása, hasonlóan a kerámia műveléséhez, előkelő helyet foglal el életemben.
Hiszek a mester és tanítvány egymásra hatásának kölcsönösségében, a helyes kommunikáció megújító erejében.